Ciprus történelme
A sziget geopolitikai helyzete miatt számos különböző civilizáció és hatalmi központ uralta azt az évezredek során. Történelmének mélyreható megértése érdekében érdemes visszatekinteni az ókori időkbe.
Kereskedelmi központ
Az első ismert települések már az i. e. 10. évezredben megjelentek és a sziget a bronzkorban fontos kereskedelmi központtá vált. Történelmének egyik meghatározó periódusa az i. e. 8. és 4. század közötti időszak, amikor a szigetet egyesítette az Asszír Birodalom, majd az Egyiptomi Birodalom is uralta. Ezt követően Cipruson az ókori görög városállamok közötti rivalizálások és az elnyomás időszaka következett.
Az i. e. 4. században a Hellenisztikus Birodalom, majd a Római Birodalom része lett. A kereszténység térhódításával pedig a Bizánci Birodalomhoz tartozott. Ebben az időszakban a sziget számos ostromnak és megszállásnak volt kitéve az Arab Kalifátusok és a Bizánci Birodalom közötti küzdelmek során.
A középkor
A középkorban, a keresztes háborúk során a Frank Királysága uralta Ciprust, majd a Velencei Köztársaság és a Genovai Köztársaság is befolyásos szerepet játszott a szigeten.
A 16. században azonban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. Az oszmán uralom alatt a sziget lakossága túlnyomó többségben görög ortodox keresztény volt és a török uralom alatt is megőrizte hagyományait és kultúráját.
A brit uralom
Az 1878-as berlini kongresszus eredményeként az Oszmán Birodalomtól való formális elszakadás után az Egyesült Királyság protektorátusává vált. A britek modern infrastruktúrát és intézményeket fejlesztettek ki, ugyanakkor a ciprusi görögök és törökök közötti feszültségek is nőttek.
A második világháborút követően a nemzetiségi és etnikai kérdések fokozódtak. A ciprusi görögök többsége a sziget egyesítését Görögországgal, az ún. Enosis-elvet támogatta, míg a ciprusi törökök, akik az északi részen éltek, inkább az autonómia és a török befolyás mellett érveltek.
A feszültségek 1955-ben tetőztek, amikor a görögök gerillaháborút indítottak a brit uralom ellen. A törökök ekkor ismerték el a török állam fennhatóságát és elkezdődött a sziget kettéosztása. 1959-ben azonban Londoni Egyezmény keretében létrejött a Ciprusi Köztársaság, amely független államként jött létre az Egyesült Királyság és Görögország támogatásával.
Azonban az etnikai és vallási ellentétek nem szűntek meg. 1963-ban görögökkel szembeni erőszakos események kezdődtek. Az ország politikai instabilitásához vezetett. 1974-ben a görög puccs, amelynek célja az Enosis elérése volt, a török hadsereg beavatkozását eredményezte.
A török invázió után a sziget közel harmadát elfoglalta Törökország. Az északi részen a Török Ciprusi Köztársaság kikiáltása következett be, melyet ma egyelőre csak Törökország ismer el. A görög terület maradt a Ciprusi Köztársaság része, de az ország valóságos felosztása és két különálló entitás kialakulása megmaradt.
Az Enosis sosem valósult meg, mert Törökország a sziget török lakosságának védelmezőjeként avatkozott be. Az események nyomán a görög és török közösségek közötti mély ellentétek és a sziget felosztása még mindig fennáll. Az Egyesült Nemzetek békefenntartó erői ma is jelen vannak a térségben és a helyzet a nemzetközi diplomácia egyik hosszú távú kihívása maradt.
A sziget tehát soha nem vált Görögország részévé számos történelmi, geopolitikai és etnikai tényező következtében, noha a görögök között hosszú ideig élénk volt az Enosis, vagyis a Görögországgal való egyesítés iránti vágy.
Több különböző tényező játszott közre abban, hogy ez a vágy sosem valósult meg
Az első és legfontosabb tényező a nemzetközi közösség részvétele volt. Függetlenségének kérdése az Egyesült Királyság, Görögország és Törökország közötti megállapodás révén került előtérbe. Az 1959-es Londoni Egyezményben meghatározták a függetlenséget és semlegességet és a három említett ország garanciát vállalt a szigeti rendezésre. A cél az volt, hogy Ciprus semleges, független és egységes államként létezzen.
Másodszor, az Enosis célját akadályozta az Egyesült Királyság kormányának ellenállása. A brit kormány elutasította az Enosis irányában tett görög erőfeszítéseket és a 20. század elején és közepén az Egyesült Királyság szilárdan ellenállt az önkormányzati jogok kiterjesztésének és a sziget Görögországhoz való csatlakozásának.
A harmadik tényező az etnikai és vallási összetétel volt. A sziget lakossága túlnyomórészt görög ortodox keresztényből és török muszlimból állt. Az Enosis azonban az egész sziget görög többségének érdekét tükrözte, míg a ciprusi törökök inkább autonómiát vagy a török befolyás alatt álló területen éltek volna. Az etnikai és vallási különbségek miatt az Enosis célját nem lehetett egyhangúan elérni a sziget lakossága között.
Negyedik tényezőként említhetjük a környező térség geopolitikai helyzetét.
A hidegháború idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok rivalizáltak a befolyásért a Közel-Keleten. Ciprus stratégiailag fontos helyzetét figyelembe véve mindkét nagyhatalomnak érdeke volt fenntartani a stabilitást a térségben. A sziget önálló, semleges államként fenntartása ennek megfelelően szolgálta mindkét hatalom érdekeit.
Az 1974-es török invázió szintén mérföldkő volt ebben a folyamatban. A török hadsereg beavatkozásával Cipruson a török közösség kijelentette a függetlenségét és Törökország katonai jelenlétét még mindig az északi részen tartja fenn. Ez a tényező tovább bonyolította a sziget helyzetét és meggátolta az Enosis megvalósulását.
Összességében a ciprusi függetlenség és az Enosis hiánya számos tényező összetett kölcsönhatásának eredménye. A nemzetközi közösség, a geopolitikai helyzet, az etnikai és vallási különbségek, valamint a különböző érdekek mind hozzájárultak ahhoz, hogy Ciprus sosem vált Görögország részévé.
Nézze meg az észak-ciprusi ingatlanprojekteket!
Kattintson a részletekért: https://prestonproperties.hu/ciprusi-ingatlanbefektetes
Források a “Miért nem lett Ciprus Görögország része?” cikkben:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Enózisz
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ciprusi_Köztársaság
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ciprus_1974-es_török_megszállása
